Szörnyek a dinoszauruszok előtt

rep6

A hüllők a Reptilia osztályhoz tartoznak, amelynek története körülbelül 320 millió évvel ezelőtti időszakra nyúlik vissza

A hüllők több százmillió éve fejlődtek ki olyan kétéltűekből, amelyek szárazon és vízben egyaránt éltek. Tőlük eltérően a hüllőket durva pikkelyek borítják, tojásaiknak pedig erős héja van. Ezek az alkalmazkodások tették lehetővé, hogy elszakadjanak a víztől, és sokféle környezetben megélő változataik fejlődjenek ki. A ma élő hüllők 4 fő rendje: a Chelonia rend (teknősök), a Crocodylia rend (krokodilok, aligátorok, kajmánok, gaviál), a Rhynchocephalia rend (hidasgyíkok) és a Squamata rend (kígyók és gyíkok).

Méretük és felépítésük különböző, de vannak közös tulajdonságaik is. Rendszerint a szárazföldön tartózkodnak, és gerincesek (csontvázuk és központi gerincoszlopuk van). Bőrük pikkelyes vagy hártya borítja, védve őket a ragadozóktól és a kemény földtől. A hüllők hidegvérűek, a nap és a földfelszín hője melegíti fel testüket.

rep5

Végtagjaik vannak, a kígyók kivételével, és néhány pitonfajnak kezdetleges lába van, jelezve, hogy tetrapódokból fejlődtek ki. Természetes élőhelyén a legtöbb hüllő a melegvérű emlősöknél és madaraknál jóval kevésbé szabályozza a testhőmérsékletét. Ez a táplálkozásnál előny, mert a hasonló méretű emlősöknél és madaraknál kevesebb élelemre van szükségük – utóbbiak ugyanis a táplálékukból kinyert energia jelentős részét szervezetük melegen tartására fordítják. A melegvérűek általában gyorsabban mozognak, bár egy támadó vagy menekülő gyík, kígyó vagy krokodil rövid távon rendkívül gyors lehet.

Jelenleg a hüllők az Antarktisz kivételével minden kontinensen élnek. A hüllők nagymértékben alkalmazkodnak a test vízmegtartásához, és az ételekben lévő összes vizet felszívják. Az emlősökkel ellentétben a hüllők nem rágják az ételt, hanem lenyelik, és mind a mechanikai, mind a kémiai emésztés a gyomorban zajlik.

rep18

Mi a különbség a dinoszauruszok és a hüllők között?

• A dinoszauruszok őskori állatok voltak, de a hüllők még mindig léteznek a Földön.
• A dinoszauruszok óriási méretűek  voltak, összehasonlítva más hüllőkkel és más állatokkal.
• A dinoszauruszok a triász időszakban jelentek meg, az archosaurusokból fejlődtek ki, mintegy 243–233 millió évvel ezelőtt, míg a hüllők a karbon időszakban, mintegy 312 millió évvel ezelőtt már jelen voltak a Földön.
• Általában a hüllőknek körülbelül 8.000 feltárt faja van, miközben csak mintegy 1050 dinoszauruszfajról van bizonyíték. Néhány elmélet szerint azonban több mint 3.500 dinoszauruszfaj létezett.
• A dinoszauruszok lábának függőleges helyzete hasonló a legtöbb ma élő emlőséhez, de különbözik a legtöbb egyéb hüllőétől, melyek lábai kétoldalt, terpesztett helyzetben állnak. Ez a felegyenesedett helyzet lehetővé tette a dinoszauruszok számára, hogy könnyedén lélegezzenek mozgás közben, továbbá olyan kitartást és aktivitási szintet érhettek el általa, ami meghaladta a „terpesztett lábú” hüllőkét.
• A dinoszauruszok húsevők, növényevők és mindenevőek voltak, míg a hüllők csak húsevők.

A dinoszauruszok egy olyan kihalt csoport, akik egyenes testtartást viseltek. A lyuk jelenléte a csípőcsatlakozóban lehetővé teszi ezt a testtartást. Ezért hosszabb alsó végtaggal is rendelkeztek. Összehasonlításképpen: a hüllők az olyan állatok sokféleségét alkotják, amelyek mind szárazföldön, mind vízben élnek. A dinoszauruszok melegvérűek, míg a hüllők hidegvérű állatok. Mind a dinoszauruszok, mind a hüllők keltetik a tojásokat. A dinoszauruszok és a hüllők között azonban a testtartásuk és a testhőmérséklet fenntartása a fő különbség.

Ezen felül a dinoszauruszok először a triász időszakban jelentkeztek 243 és 233 millió év között. A 200 millió évvel ezelőtti triász-jura kihalás eseménye után a szárazföldön átvették a hüllőktől az uralmat, domináns földi gerincesekké váltak és ez folytatódott a jura és a kréta időszakban. A dinoszauruszok melegvérű, okos és ravasz állatok voltak, akár növényevők, akár húsevők egyaránt. A hüllők sokkal vérszomjasabbak – csak húst ettek – azonban butábbak voltak, és megálltak a fejlődésben.

Váltani kellett, jöttek a dinók, de erre majd később kitérünk, és látni fogunk egy bizonyos folyamatot.

rep7

De ez a blog most nem róluk szól, amúgy is esteledik, és úgy tűnik néhányan elindultak vacsorázni ebben a romantikus, szép, békés tájban. Inkább ne is zavarjuk őket, hanem tegyünk egy kis időutazást, és nézzük meg a dinók előtti időszakot. Karcosabb környezet lesz – finoman fogalmazna – amint az alábbi két sorból is már előre sejthető az étkezéseket illetően… zöldség és gyümölcs nem nagyon lesz az ottani “éttermekben”.

Szörnyek a dinoszauruszok előtt

Induljunk a hüllőkhöz – Utazás csak húsevőknek

5…4…3…2…1…

READY … SET … GO …  ELKÉSZÜLNI … VIGYÁZZ … START

ufoido

planetearth

rep2

Rendkívül érdekes információk és összefüggések tárulnak majd fel előttünk

camb3

Kezdetben a baktériumok körülbelül hárommilliárd éve jelen voltak a Földön, de nagyon hosszú ideig magukénak tudhatták a bolygót, mely jégbolygó is volt.

Az első tengeri moszat, hínárfajták, tengeri szivacsok, medúzák, és a furcsa férgek mindössze pár millió évvel a kambrium kezdete előtt jelentek meg a bolygón. A fog és a köröm azonban a Precambrian időszakban az ősóceánokban nem volt – mert sem fogak, sem karom nem létezett. Természetesen páncél sem volt, minden akkori mozgó lény egyszerű volt. A Föld egy vagy több éghajlat változása során a bolygó felszíne teljesen vagy csaknem teljesen megfagyott, valamikor  650 millió évvel ezelőtt a kriogén időszakban. Eltelt szép csendben nagyon sok idő, és közben fejlődés sehol.

Már 541 millió évvel ezelőtt járunk, kambrium időszak, haladunk szépen. A kambrium elején hűvös lehetett a klíma, mivel a mészüledékek hiányoznak az egész bolygóról. Az alsó kambrium vége felé azonban már megjelent a zátonymészkő, amit szivacsszerű zátonyképző szervezetek hoztak létre. Ezek elterjedéséből arra következtethetünk hogy a Föld jelentős részén a kambrium fiatalabb szakaszaiban meleg, trópusi klíma uralkodott.

A kambrium időszakának 54 millió éves ideje során azonban valami gyökeresen megváltozott. A Földön az élet addigi lassú fejlődése rohamléptekbe váltott, és 20 millió év alatt különféle állatcsoportok sokasága fejlődött ki. Megjelentek az ízeltlábúak, a pörgekarúak, az űrbelűek, a tüskésbőrűek, a csigák és még a gerincesek őseinek, azaz gerinchúrosok képviselőinek fosszíliái is felbukkannak a korszak emlékeit őrző kőzetrétegekben. A ma élő állatok őseinek ezen, földtörténeti szempontból elképesztő hirtelenséggel bekövetkező felbukkanását nevezik kambriumi robbanásnak. A folyamat gyorsasága és az a tény, hogy a kambriumi fauna látszólag azonosítható előzmények nélkül jött létre, lassan kétszáz éve foglalkoztatja a szakértőket.

Soknak tűnik, azonban a 4,5 milliárd évhez képest a 20 millió év csak egy röpke pillanat a Föld történetében. Valamilyen módon az éghajlati és geológiai változások, és a nagymértékben megnövekedett oxigéntartalom is lehetett a kambriumi robbanás kiváltója, vagy valami más teremtő erő. Ez a kérdés még megoldásra vár, amelyre a választ nem kapjuk meg egyhamar.

A Devon időszak 

skorp21

De menjünk tovább, már nagyjából 420–350 millió évvel ezelőtt vagyunk, amikor még a szárazföldi fák újdonságnak számítottak az evolúcióban, és a legmagasabbak is csak néhány tíz centiméter magasra nőttek, voltak azért olyan élőlények, amik hatalmasra nőttek. Az ősi időkben, amikor még csak többnyire csúszómászók és rovarok uralták a bolygót, ezen élőlények nem a mai ismert méretekkel rendelkeztek. Óriási, félelmetes rovarok léteztek akkoriban.

A nagy őskori lények nem korlátozódtak a szárazföldre. A Jaekelopterus, vagy az óriás tengeri skorpió, a legnagyobb ízeltlábú, amelyet valaha felfedeztek. A szakértők becslése szerint a ezek  tengerben élő rovarok 8,5 méterre nőttek meg. Ezek a hátborzongató lények óriási homárra emlékeztettek, és karjaik igencsak nagy méretűek voltak. Borzalmas víz alatti ragadozók voltak.

Az akkori szárazföldön pedig két és fél méteres skorpiók, óriási skorpiószerű rovarok, ízeltlábúak, 30-50 centis szitakötők cikáztak a levegőben, és ezek legtöbbje kifejezetten ragadozó volt, vagyis ha lettek volna emlősök, még azok húsát sem vetették volna meg. A Spriggina a valaha élt legundorítóbb, és egyben legriasztóbb élőlény volt.

Nagyobb volt, mint egy ember, a legnagyobb ismert példány majdnem elérte a 3 métert. Egy ilyen szörnyeteg lazán megevett volna egy embert, vagy egy lovat, stb. Az akkori zsákmányai páncélzatához képest a harapó szerveivel könnyedén átharapná és roppantaná a csontokat, szaggatná szét húsát bármely XXI. századi áldozatának. Ezek a lények abszolút csúcsragadozók voltak, és termetük révén nem is volt ellenségük a táplálékláncban. Ha az ember odatévedt volna egy időgéppel, esélye sem lett volna pár óránál többet túlélni abban a korban.

Ahogy változtak a légköri viszonyok, oxigénszint, hőmérséklet, páratartalom, valamint megjelentek a gerincesek, úgy kellett a rovaroknak az egyre kisebb méret, és a leghatékonyabb álcázás irányába venniük az evolúciós fejlődést. Ami kis méretű és gyors, és amit nem látnak, azt nem eszik meg a következő korszakokban sorra megjelenő gerincesek – reptilek, madarak, kezdetben még apró dinoszauruszok, stb.

Karbon időszak, 360 millió évvel ezelőtt kezdődve

rep20

A karbon földtörténeti időszak, a földtörténeti óidő (paleozoikum) hat időszaka közül az ötödik, a devon és a perm közt. Hossza mintegy hatvanmillió év volt. A karbon jelentős részében, különösen az északi félteke területein trópusi viszonyok uralkodtak. A karbonban élt különlegesen nagyméretű rovarok ugyancsak forró éghajlatra utalnak. Az északi és déli félteke között azonban jelentős éghajlati különbség lehetett. A karbon idején keletkezett a Föld teljes kőszénkészletének mintegy fele. A párás, gyakran mocsári környezetben hatalmas, 30 méteres magasságot is elérő erdőket alkottak a korpafüvek, zsurlók, páfrányok és magvaspáfrányok. A szárazföldön megjelentek a hüllők.

rep9

Törzsfejlődés

Az itt bemutatott kladogram a hüllők “családfáját” illusztrálja, és a talált kapcsolatok egyszerűsített változatát követi. A kladogram genetikai (molekuláris) és fosszilis (morfológiai) adatok kombinációját használta az eredmények megszerzéséhez.

rep

A szoros értelemben megtalálható a hüllők vagy szauropszidák (Sauropsida vagy Reptilia) első ismert faja a Hylonomus lyelli. Ez a legrégebbi ismert hüllő kb. 20-30 centiméter hosszú volt. A Petrolacosaurus kansensis, valamint a Mesosaurus fajai szintén a hüllők legelső képviselői közé tartoznak.

Az hüllők két ágon fejlődtek tovább. A körülbelül 300 millió éve különválasztott anapszidáknak (Anapsida) masszív és változatos koponyájuk volt. Az anapszidákat a túlélő teknősöké egységes felépítésű, de erősen vitatott kérdés, hogy egyforma koponyájuk nem később jött-e létre, míg a páncélzatuk kialakulása fejlődött első ütemben. Jelenleg mindkét elmélet mellett komoly érvek szólnak.

A diapszidák (Diapsida) alosztályban az egyik hüllőknél szemüregek mögött, kissé fölöttük újabb nyílások (az úgynevezett halántékablak) alakult ki. A diapszidák fejlődése mintegy 280 millió éve két ágra bomlott. Ezek egyike a Lepidosauromorpha, amelybe a mai kígyók, gyíkok, hidasgyíkok és egyesek szerint a kihalt tengeri hüllők tartoznak. És a másik ág az Archosauromorpha,  amelybe pteroszauruszok, dinoszauruszok és több más lény, mint a krokodilok és a különféle madarak vannak.

Láthatjuk hogy a piros pipával jelölt 4 kis legalsó ág leszármazottai élnek ma is a bolygón. Bármilyen furcsának tűnik, de egy galamb, vagy egy az udvaron kapirgáló és gilisztára vadászó tyúk bizony a dinoszauruszok közeli rokonja, leszármazottja.

rep4

A legelső masszív koponyájú magzatburkos állatokból mintegy 310 millió évvel ezelőtt kiváltak az emlősök ősei, az emlősszerű hüllők vagy szinapszidák (Synapsida). Az emlősszerű hüllőknek egy diapszidákhoz megfelelő halántékablakuk volt. Ez egyrészt könnyebb koponyát, másrészt több helyet biztosít az állkapocsizmoknak. Bármelyik szauropszidáktól származtatják az emlősszerű hüllőket, ezek valójában nem tagjai a Sauropsida vagy Reptilia osztálynak. A teknősök 250 millió évvel ezelőtt váltak le a dinoszauruszoktól. Tulajdonképpen a dinoszauruszok leszármazottai genetikai kutatások szerint. Ez azt jelenti, hogy ők már akkor is léteztek, amikor még dinoszauruszok barangoltak a bolygón! De barangoljunk csak mi is tovább, ők itt ketten jól elvannak nélkülünk is.

Meg is érkeztünk, a Perm időszak 298,9 – 252,2 millió év között

A permi időszak, a geológiai időben a paleozoikum korszakának utolsó periódusa. A permi korszak 298,9 millió évvel ezelőtt kezdődött és 252,2 millió évvel ezelőtt fejeződött be, a széntartalmi időszak lezárásától a triász időszak kezdetéig tartott.

rep21

Szörnyek a dinoszauruszok előtt

rep24

Mint amikor a régészek felfedeznek a romok alatt mélyebben egy korábban létezett ismeretlen civilizációt, egy ősi várost – a dinoszaurusz rajongók is sokszor meglepődnek, amikor megtudják, hogy a teljesen különböző hüllők is uralták egykoron a Földet – több tízmillió évvel azelőtt mint a híres dinoszauruszok, pld. a Tyrannosaurus Rex, Velociraptor, és Stegosaurus. Körülbelül 120 millió évvel ezelőtt a karbon és a középső-triász időszakokat kegyetlen szörnyek uralták, amelyek megelőzték a dinoszauruszokat.

rep22

Természetesen, előtte ki kellett fejlődnie az első igazi hüllőnek. Elején a karbon időszakban – a mocsaras, nedves, növényzet volt, melynek során az első tőzeglápokban leggyakoribb szárazföldi lények voltak az őskori kétéltűek. A kétéltűek elnevezés arra utal, hogy bár ezek az állatok felnőtt életük legnagyobb részét a szárazföldön töltik, szaporodni – néhány kivételtől eltekintve – kizárólag vízben képesek. A hüllőktől eltérően a kétéltűek petéket raknak. Kikelés után kopoltyúval lélegeznek, ezt fejlődésük során később tüdő váltja fel. A kétéltűek még ekkor is lélegeznek a bőrükön át, ezért kell állandóan nedvesnek lenniük, vékonyabb és simább a bőrük mint a hüllőké.

rep10

Változás történt a Perm időszakban, mintegy 300 millió évvel ezelőtt a Föld éghajlata fokozatosan melegebb, egyre forróbb és szárazabb lett. A Pangea belső vidékein hatalmas sivatagok voltak. A perm idején keletkezett sziklákat gyakran festik meg vörös vas-oxid rétegek, hiszen óriási, vegetációval nem fedett területek voltak kitéve az erős napsugárzásnak. Sok korábbi növény és állat faj a megváltozott környezet miatt kihalt.

rep12

Ezek a feltételek kedvezőtlen hatású volt a kétéltűekre, helyüket átvették a hüllők a szárazföldön. Mert ők jobban szabályozzák a saját testük hőmérsékletét, tojásaikat a földbe rakják, és már nem kell, hogy közel maradjanak vízfelületekhez. A kétéltűek nem tűntek el nyomtalanul a bolygóról, ma is jelen vannak, de a domináns szerepük akkor ott véget ért.

Eljött tehát tehát a hüllők fénykora és uralma a Földön

rep13

A hüllők egyik legfontosabb csoportja a pelycosauria volt. Ezek a lények  a karbon időszak végén jelentek meg és sokáig jelen voltak a perm időszakban is. Messze a legismertebb pelycosauria volt a Dimetrodon (és az egyik hüllő amelyet gyakran összetévesztenek a későbbi a dinoszauruszokkal) egy nagy kiemelkedő vitorlással a hátán. A vitorla fő funkciója volt a napfény erejét begyűjteni és ezáltal fenntartani a gazdája belső hőmérsékletét.

rep23

Lehetetlen felsorolni az összes nemzetséget itt, elég annyit mondani, hogy nagyon sok különböző faj alakult ki, több mint 40 millió év alatt.

rep17

rep16

Kegyetlen, vérszomjas és nagyon brutális világ volt akkoriban a Földön

rep8

Mindenki – mindenkire – mindenhol vadászott. Nem voltak békés növényevők. Ha például egy kisebb hüllőt támadás ért, de túlélte kevés sérüléssel és valahogy elmenekült, akkor jó esetben napnyugta után kapott egy bónuszt. Vagyis, másnap mivel kevesebb volt a testtömege, napkelte után gyorsabban tudott a szervezete felmelegedni ( viccesen mondva hamarabb feltöltődött az aksija ) mint az előző napi üldözőjének.

Napjainkban is jól megfigyelhető a természetben pld. a kígyó és krokodil lényegében ” napenergia segítségével történő üzemanyag feltöltése ”. De amennyiben nincs napsütés akkor nagyon lelassulnak, főleg éjszaka, amikor nincs elérhető energiaforrás. Ez a hátrányuk oka, hogy nem tudják fenntartani a folyamatosan magas szintű aktivitást, különösen ha sötét van.

Tehát a kisebb méretű hüllő egyed hamarabb felmelegedhetett ” üzemi hőmérsékletre ” és szerencsésen tovább állt. Na igen ám, de ez az új nap még csak most kezdődött, a túlélés érdekében neki is vadásznia kellett – és megenni valakit – mert csak napfényből nem lehet megélni. És ez a fogócska ment 40 millió évig, húsra – vérre menő játék volt ez a javából. Miközben az intelligencia, és az okosság nem, csak a méretek növekedtek egyre nagyobbra a szárazföldön.

fold10

Illetve, bocsánat nem csak a szárazföldön, mert a hüllők a vizekben is szorgalmasan, és jó étvággyal lubickoltak, vélhetően az akkori halak és vízparti  részeken több földtörténeti időszakban velük együtt, egy környezetben élő élő kortársaik nem túl nagy örömére.

rep24

Tehát megy szépen a vadászat, szárazföldön és vizekben egyaránt, fürdőzés, napozás  a parton…stb. De itt is, ebben a korszakban is volt egy kis probléma… A hüllők sokkal vérszomjasabbak lettek, még nagyobbra nőttek,  még több húst ettek – azonban buták voltak, és megálltak a fejlődésben. Váltani kellett, jöttek a dinók, és most látni fogjuk a bevezetőben említett bizonyos folyamatot.

A váltás – Perm időszak végén 250 millió évvel ezelőtt

rep15

A földtörténet egyik legnagyobb tömeges kihalása 252 millió évvel ezelőtt, a perm és a triász időszak határánál számos fajt eltörölt a Föld felszínéről, ugyanakkor elősegítette a dinoszauruszok uralomra jutását. Az egyik elképzelés szerint egy aszteorida vagy üstökösmag becsapódása okozta a “tömegszerencsétlenséget”.

A triászt megelőző perm időszak végén egy hatalmas  meteor becsapódás idézte elő a földtörténet eddig ismert legnagyobb kihalását. A tengeri fajok 96%-a, és a szárazföldi gerinces fajok 70%-a pusztult ki. Gyakorlatilag üresek voltak a tengerek, óceánok, de a szárazföldön is hatalmas veszteségek voltak.

A triász időszakban azután az evolúciós kísérletezések időszaka következett. Mintegy 230 millió évvel ezelőtt fejlődött ki az első dinoszaurusz a korábbi hüllőkből. Akkoriban azonban még számos egyéb állat versenyzett a dinoszauruszokkal.

Másfajta hüllők, például hatalmas, félig vízi életmódot folytató krokodilszerű Leptosuchusok éltek az adott korban, de ismerünk félelmetes két lábon járó ragadozókat is a triász időszakból (pl. Postosuchus). Ezek mellett éltek nagy növényevő hüllők (pl. Desmatosuchus), valamint páncélozott négylábúak, vagy tehénszerű Therapsidák (pl. Placerias). A felsorolt csoportok mindegyike eltűnt a triász végén. A tengerekben még rosszabb volt a helyzet, hiszen a tengeri élőlények sokasága tűnt el. A triász-jura határnál kihaltak a dinoszauruszok vetélytársai, és az általuk uralt ökoszisztéma csak a jura elején jelent meg.

Bármi is történt a perm és a triász időszak határán, ez nem befolyásolta a dínókat. Ha itt is egy kozmikus test okozta a kihalást – mint a kréta végén, amikor a dinoszauruszok eltűntek – akkor bizony már azt kell feltételeznünk, hogy valamilyen ” tragikus véletlenszerűség ” irányítja a folyamatokat.

Tekinthetjük ezt egy hatalmas földtörténeti rulettnek: van, amikor bejön, és van, amikor nem. A triász eleji dinoszauruszok egyetlen kivétellel nem voltak olyan óriások, mint a későbbi, jura és kréta időszaki utódaik. Az egyetlen nagy termetű állat a 6 méter hosszúságú, két lábon járó, hosszú nyakú növényevő, a Plateosaurus volt.

Sokkal jellemzőbb és gyakoribb a triászban a Coelophysis (lásd az ábrán). A kis termetű, két lábon futó vadász a későbbi hatalmas ragadozók (pl. Allosaurus és Tyrannosaurus) előfutára volt. Néhány jól ismert forma (pl. az Apatosaurus, az Allosaurus és a Stegosaurus) még nem is volt jelen a triászban, csak jóval a versenytársak kiiktatása után jelentek meg.

Sokáig azt hitték, hogy a perm végi kihalás oka az éghajlatban és a tengerszintben bekövetkező folyamatos és lassú változás volt. A legújabb kutatások szerint viszont a kihalás hirtelen történt. A szénizotópos vizsgálatok azt mutatják, hogy a tengeri plankton-populációk nagyon gyorsan omlottak össze a perm és triász határnál.

Az egyéb lehetséges okok közé tartozik a jelentős vulkáni tevékenység, ami nagy mennyiségű gázt juttatott az atmoszférába és globális méretű éghajlatváltozásokat okozott. A harmadik lehetőség egy közeli szupernóva-robbanás, ami “elfújta” a Földet védelmező ózonréteget.

Sokan azonban amellett törnek lándzsát, hogy extraterresztrikus becsapódás idézte elő a globális ökológiai krízist a triász végén is. Egyesek úgy vélik, hogy a Kanadában található Manicouagan-kráter lehetett a becsapódás helyszíne.

A legújabb kutatások azonban kimutatták, hogy a kráter kora körülbelül 214 millió év, vagyis ez az esemény 14 millió évvel a tömeges kihalások előtt történt. A becsapódási elmélet legkitartóbb hívei azonban erre azt válaszolják, hogy a helyszínen található nagyon ősi kőzetek “bolondították meg” a műszereket, mivel már eredetileg is rendkívül sok radioaktív anyag volt a több mint 2 milliárd éves kőzetekben, és így a valódinál nagyobb becsapódási kort mutatnak a műszerek. Emellett szól, hogy 214 millió évnél még egy enyhe kis kihalást sem ismerünk, ami a kráter méretei mellett igencsak meglepő.

A kutatók szerint becsapódás mellett szól az is, hogy a perm és triász határán lerakódott rétegekben nagyon sok a páfrányspóra és pollen. A páfrányokra jellemző, hogy az elemi csapások által sújtott területeket rendkívül gyorsan újra benépesítik. Ezért a nagy gyakoriságuk arra utalhat, hogy a becsapódás által megtizedelt erdők helyén nagy területeket foglalhattak el a páfrányok.

A kutatások tovább folynak ebben az izgalmas kérdésben. Ha tényleg becsapódás történt a  perm és triász földtörténeti időszakok határán, akkor elmondhatjuk, hogy a dinoszauruszoknak nagy szerencséjük volt ennél az esetnél.

A váltás – Kréta időszak, 65 millió évvel ezelőtt

A dinoszauruszok 165 millió éven át voltak a Föld domináns állatai. A triász időszakban kb. 230 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és a kréta időszak végén kb. 65 millió éve haltak ki. Körülbelül 500 különböző dinoszaurusz nemet és körülbelül 1.000 dinoszaurusz fajt találtak eddig. Régebben a tudósok nagy része úgy gondolta, hogy a dinoszauruszok lomhák, buták és hidegvérűek lehettek, aztán kiderült, hogy aktív állatok, melyek a társas kapcsolatokra is képesek voltak.

Akadtak köztük növényevők és húsevők is, egy részük négy lábon, más részük pedig két lábon járt. A dinoszauruszok nagyon különböző méretűek voltak a legkisebbek egy macska méretével egyeztek meg a legnagyobbak akár 30 méteresek is lehettek. A legtöbbjük a madarakhoz hasonlóan szaporodott, fészket építettek, és tojást raktak.

165 millió év, minden stabilnak tűnik, és akkor egyszer csak mindennek hirtelen vége……

Nézzük csak, mégis mi történhetett?

A kréta időszak végén, mintegy 65,5 millió évvel ezelőtt bekövetkezett kréta–tercier kihalási esemény a dinoszauruszok kihalását okozta, azon fejlődési vonal kivételével, amely az első madarak megjelenéséhez vezetett.

Mexikóban található a Chicxulub-kráter, mely a feltételezések szerint 65,5 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok kihalásáért felelős meteorit becsapódása nyomán keletkezett. A nagyjából 200 km átmérőjű gigantikus krátert, melynek nagyobb része a tenger alatt található, az 1950-es évek elején fedezte fel Mexikói Állami Olajipari Vállalat (PEMEX) bányamérnökeinek egy csoportja. Három évtizeddel később Walter Alvarez amerikai geológus kezdte meg a kráter alaposabb tanulmányozását.

Idővel rájött arra, hogy a képződmény környékén felfedezhető a K-T határt jelölő szürke csík. Az alatta lévő rétegsor még a krétában, a felette lévő pedig a földtörténeti újkor első időszakában, a paleocénben rakódott le.

Az alaposabb vizsgálatok során az is kiderült, hogy az agyagos kőzetben rekordmennyiségű irídium található. (Ez az anyag csak a meteoritokban és aszteroidákban gyakori.) Az 1980-as években megszületett tehát Luis Walter Alvarez professzor elmélete arról, hogy a mexikói kráter egy 65,5 millió évvel ezelőtti hatalmas meteorit becsapódása nyomán keletkezett, átalakítva a Föld ökoszisztémáját és elpusztítva a dinoszauruszok szinte minden faját.

Később 1990-es évek elején Glen Penfield amerikai geofizikus folytatta Alvarez kutatásait a kráternél. Első tudományos vizsgálódásai nyomán gravitációs anomáliákat talált a területen, mely Alvarez elméletét támasztotta alá.

A dinoszauruszok változatos megjelenésű őshüllők voltak, csirke nagyságtól a 30 méteresig terjedően. A leghosszabb teljes dinoszaurusz-lelet egy 27 méter hosszú Diplodocus, amelyet az egyesült államokbeli Wyomingban fedeztek fel 1907-ben, és amely a pittsburgh-i Carnegie Természetrajzi Múzeumban (Carnegie Natural History Museum) tekinthető meg.

Az őslénykutatók több mint ötszáz különböző dinoszaurusz-nemet és több mint 1.000 dinoszaurusz-fajt azonosítottak, maradványaikat pedig a Föld összes kontinensén megtalálták.

Voltak köztük növényevők, húsevők és mindenevők is, egy részük négy lábon, más részük pedig alkalmanként vagy kizárólag két lábon járt. Miután a 19. század elején a dinoszauruszok megkövesedett csontjainak mibenlétére fény derült, azok rövidesen világszerte a múzeumok legfőbb látványosságai lettek és a kultúra részévé váltak. A dinoszauruszok kihalása ma a tudomány egyik legrejtélyesebb fejezete.

Ilyen lehetett a meteorit becsapódás

A kutatók szerint a dínókat elpusztító meteorit legalább 14-15 kilométer átmérőjű lehetett, és lapos szögben, 32 km/sec sebességgel délkeleti irányból érkezve csapódott be sekélytengeri környezetben. A becsapódás során az emberiség történetében felrobbantott legnagyobb, 50 megatonnás „Cár” hidrogénbombánál egymilliószor nagyobb energia szabadult fel. Az ütközés nyomán közel 1.000 méter magas (!) óriás cunami keletkezett, amely kicsapott a Mexikói-öböl északi partjaira, és egy-kétszáz kilométer mélyen benyomult a szárazföldre. (A cunami hordalékát – a becsapódás újabb bizonyítékaként –  a geológusoknak sikerült is kimutatniuk.)

A légkörbe hatalmas mennyiségű poranyag került több hónapra szürkületi sötétségbe borítva a Földet. A folyamatos sötétség miatt akadozott a fotoszintézis, és ideiglenesen összeomlott a tápláléklánc is. Azok az állatok, melyek nem pusztultak el azonnal a becsapódás közvetlen hatásai miatt, éhen haltak a katasztrófát követő mostoha körülmények miatt.

Geológiai szempontból érdekes, hogy közvetlenül a becsapódás után a megolvadt, képlékennyé vált kőzetanyagból mintegy 8.000 méter magas, erősen kifelé dőlő, instabil krátersánc keletkezett. Ez a krátersánc rövid idő alatt összeomlott, újabb rengéseket és újabb cunamit keltve, továbbá létrehozva egy másodlagos, külső krátersáncot is.  Ennek, valamint a becsapódás centrumában keletkezett központi kúp maradványának vizsgálata a projekt fontos részét alkotja.

Összességében kijelenthető, hogy a becsapódás egy valódi armageddont hozott, és az egész földgolyóra nézve tragikus kihatással járt. A hamarosan kezdődő kutatások talán választ adnak majd azon kérdésekre is, melyeket egyelőre még mindig nem tudunk.

Galaktikus Rulett – Biztos hogy csak a szerencsén múlik?

252 millió évet kell visszamennünk, a Perm időszakban vagyunk, sehol sincs még a nagy termetű melegvérű dinoszaurusz, a reptilek uralják az ősóceánokat és a szárazföldet. 252 millió évvel ezelőtt a triászt megelőző perm időszak végén is egy hatalmas becsapódás idézte elő a földtörténet eddig ismert legnagyobb kihalását.

rep33

A becsapódott égitest kipusztította a dinoszauruszok vetélytársait a reptileket, a dinóknak nagy szerencséjük volt, így megnyílt előttük a lehetőség a felemelkedésre.

A kréta végén már nem volt ilyen szerencséjük: akkor a becsapódás után ők tűntek el a süllyesztőben, és az apró emlősök vették át az uralmat. A Galaktikus Rulett már csak ilyen, vannak nyertesek és vesztesek.

Remélhetőleg a mostani emlős – ember dominencia sokáig megmarad, és nem kerül sor a harmadik váltásra, – az apró, de napról napra egyre jobban növekvő és fejlődő MI már jelen van, és várja a neki majd megfelelő új időszak eljövetelét.

kopterek

Végezetül egy szó szerint hatalmas szereplő az élet színpadán

Amint az jóval fentebb említve lett : ” mert a hüllők a vizekben is szorgalmasan, és jó étvággyal lubickoltak, vélhetően az akkori halak és vízparti  részeken több földtörténeti időszakban velük együtt, egy környezetben élő kortársaik nem túl nagy örömére.”

rep30

Laza levezetésként nézzünk meg egy ilyen krokodilt, amelynek az utódai, leszármazottai még ma a 21.században, az űrhajózás korában is vidáman úszkálgatnak és napoznak a ” velük együtt, egy környezetben élő kortársaik nem túl nagy örömére “

Feltételezik, hogy egy kifejlett Sarcosuchus akkora lehetett, mint egy városi autóbusz (11–12 méter hosszú és 8 tonna tömegű).

rep28

Valószínűleg a legnagyobb Sarcosuchusok voltak a legöregebbek. A felnőtt állatok 80%-ától vett pikkelygyűrűk vizsgálata, azt mutatja, hogy a Sarcosuchusok egész életükben nőttek. Egy ilyen állat, átlagosan 50-60 évig élhetett. A mai krokodilok az első 10 évben érik el a felnőtt méretet, ezután növekedésük csökken.

Csak a koponyája akkora volt, mint egy kisebb felnőtt ember, 1,6 méter. A felső állcsontja nagyobb volt, mint az állkapocscsontja. Az állkapcsok eléggé keskenyek voltak, de ez inkább a fiatalokra jellemző. Az orr 75%-ot foglalt el a koponyából.

rep29

Sarcosuchus koponya | ember és mostani krokodil koponya

A hatalmas állkapocsban 132 vastag fog ült. A fogak kúp alakúak voltak, fogásra és tartásra voltak jók, nem pedig harapásra. A Sarcosuchus valószínűleg 80 kilonewton erővel haraphatott.

Az állat hátán egy sor egymásra boruló csontos pikkely futott, ezekből a legnagyobb elérte az 1 métert. A pikkelylemezek védőként szolgáltak, és biztosan tartották a nehéz súlyát, de akadályozta a mozgékonyságát.

rep34

A halak könnyű zsákmányt nyújtottak a kis aranyos picurka (hmm.) krokodil csemeték számára, de ahogy növekedtek, több táplálékra volt szükségük a túléléshez, és így valószínűleg megkezdték a dinoszauruszok beépítését is az étrendjükbe. Ha nem is mint főétel, de azért dolgoztak az ügyön.

rep31

Noha valószínűtlen, hogy Sarcosuchus szándékosan vadászott dinoszauruszokat ebédre, viszont az biztos hogy nem tolerált más ragadozókat akik korlátozott erőforrások miatt  bementek a területére.

rep32

Egy teljesen felnőtt “Szuper Krokko” simán, gond nélkül képes volt megtörni egy nagy theropoda nyakát, például a kortárs Spinosaurusét, amely a legnagyobb halevő, halászó dinoszaurusz volt, amely valaha is élt a bolygón. Tehát ő sem kispályás versenyző volt a maga idejében a sekély vízekben és a partokon egyaránt.

rep26

Viszont egy Sarcosuchus Imperator — T-Rex vízparti mérkőzésen… hmm… valószínűleg már nem érdemes nagy tétben fogadni a ” hazai győzelemre ” – habár ” pillanatnyi formától, erőnléttől ” is függ meccs, de a T-Rex harapása az tiszteletre méltó, és aggodalomra ad okot – finoman fogalmazva a végeredményt illetően. Már az első jól sikerült harapásnál eldől a dolog, ugyanis képes lenne akár egy mai autót is ketté harapni a valóságban is.

Fogai nem lendületből sújtottak le az áldozatra, hanem különösen nagy nyomást fejtettek ki. Mivel a T- Rex kúp alakú fogai nagyon robosztusak voltak és négyzetcentiméterenként több mint 30 tonnányi nyomást tudtak kifejteni, a hatalmas ragadozó áldozatai csontjait felapríthatta és szétmorzsolhatta. Ez a csonttörő képesség segítette a T-Rexeket abban, hogy a nagy, szarvakkal rendelkező dinoszauruszokat és a csőrös állatokat is teljesen megemésszék. Így az óriáshüllők hozzájutottak az értékes ásványi sókhoz és a gerincvelőhöz is.

Egy esélye lenne a hazai versenyzőnek: lesből támadni, és egyből víz alá vinni az ellenfelét. De… a víz alatt is valahogy el kellene kerülni egy harapást a T-Rex-től, mert különben hamar game over a játszma. Ketté harapva már nehéz ügy a győzelem, és könnyen a vadászból lesz az ebéd.

rep25

Nos tehát, belátható hogy a hüllők minden tekintetben vesztettek. A part menti kisebb dinókat sem tudták már levadászni, mert azok sokkal gyorsabbak, és ami lényeges – okosabbak és óvatosabbak voltak tőlük. Nekik már a nagy szárazföldi ragadozó húsevő dinókkal kellett versenyezniük nap mint nap az életben maradásukért, a hüllők már nem a fő veszélyt és gondot jelentették számukra.

Az Imperatornak – képletesen szólva tudomásul kellett venni, hogy lejárt az uralkodásuk ideje. A hüllők után  a dinoszauruszok vették át a földön az uralkodó szerepet. A hüllőknek egy útjuk, lehetőségük maradt csak a túléléshez — hasonló mint előttük a rovaroknak a Devon időszak végén ( ahol ugye 8,5 m. nagy tengeri skorpiók, 3,5 m-es szárazföldi rovarok, óriási csúszómászók, 50 cm-es szitakötők..stb. voltak az akkori kor urai ).

Mit is csináltak, mit próbáltak meg  a túlélés érdekében a rovarok? Ahogy változtak a légköri viszonyok, oxigénszint, hőmérséklet, páratartalom, valamint megjelentek a gerincesek, úgy kellett a rovaroknak az egyre kisebb méret, és a leghatékonyabb álcázás irányába venniük az evolúciós fejlődést. Ami kis méretű és gyors, és amit nem látnak, azt nem eszik meg a következő korszakokban sorra megjelenő gerincesek és csúcsragadozók.

A hüllők is ezt az utat választották, néhány fajuk ma is velünk él: a krokodilok, teknősök, gyíkok, kígyók, madarak. Ők a nagy túlélők. Kissé néha félelemmel vegyes, de mindenképp nagy tisztelet illeti őket.

Utazásunk, és a földtörténeti jelentősebb időszakok áttekintése véget ért.

rep1

A többi időszakról egymást követő időrendi sorrendben további érdekes témák az alábbi linkeken elérhetők.

Köszönjük szépen a figyelmet, reméljük hasznos volt számodra pár információ.
Látogasd meg ezt a további néhány oldalt is! 

dim4

camb16

Jégbolygó és a Nagy Robbanás

fold

skorp10

skorp20

Kedves Hölgyeim! – Egy Időutazás? – Sikítófrász Garantálva 🙂

fold

Időutazás / A 230 millió éves Galaktikus Rulett

fold

megalodon

Megalodon és a Kék Bolygó

fold

al2

evoluc

Véletlen evolúció vagy intelligens tervezés?

fold

kok1

skorp11

Kőkorszaki kalandok

fold

meg2

ori10

Egy biztos: ezt ember nem építhette – vagy mégis?

fold

ufo1

Az egyiptomi meló

fold

A maják titkai

fold

timet

wantedketto

a0026

Időutazás az MI segítségével

fold

marsfold

future22

2 Bolygó | 2 Jövő

fold

kobot4

marsotos

Új technológiák amelyek teljesen átalakítják a gyártást a bolygón – III. Ipari Forradalom

gombh

We love ❤️ Earth | We love ❤️ Mars | We love ❤️ Space 

planets,

We love Earth | We love Mars | We love Space 

gömb

planet5

Save the Planet Earth!  Business Opportunity | Innovations & Future Technology

Renewable Energy – Water Management – Cleantech – Ecosystem – Biogas and Biofuels – Projects – Innovative Technologies

gombhat

cropped-c682a-ship6

再見 * Goodbye  *  Adiós * Au revoir  * Adeus * Auf Wiedersehen * До свидания * Arrivederci  * さようなら * Güle güle * Selamat tinggal *  नमस्ते  * Totsiens * Αντίο *  معالسلامة  * Tot ziens * Adiaŭ * Kwaheri * Do widzenia * Viszontlátásra *

 Thank you for viewing!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s